Első lépés

2008 május 10. | Szerző: Pipacs |

Üdv ,

Az első lépés nehézségét leginkább a szükségesség felismerése adja….szerintem. Az én esetemben mindenképpen ez a helyzet. Fura, cikáznak a fejemben a gondolatok, de most, hogy végre elszántam magam és irni kezdtem valahogy minden összekúszálódik.

30 éves vagyok, talpraesett,  vidám, határozott…voltam. Ma már csak nyomokban hordozom ezeket a tulajdonságokat. Minden azzal kezdődött, hogy egy gyógyszer miatt (fogamzásgátló) hiztam kicsivel több mint 30 kg-t. Ez volt az első lépés a pszihés lejtőn. Az önbizalmam a béka fene alatt landolt, a hangulatom úgyszintén.

Próbálkoztam mindennel több mint 1 évig de semmi nem használt, besokalltam. A depresszió észrevétlenül hatalmasodott el rajtam, és bár pontosan felismertem, nem tettem ellene semmit. Talán ez a legnagyobb csapda, hihetjük, hogy urai vagyunk a helyzetnek de ez egyszerű önámitás.

Hozzáteszem, hogy párkapcsolatban élek 6 éve, ezen olykor magam is meglepődöm, mert nem volt mindig egyszerű a hangulatváltozásaimat elviselni, ahogy most sem az.

Mit akarok ezzel a bloggal? Leirni magamnak, és az erre járóknak azt ami foglalkoztat. Nyilvánosan sikerre vinni legújabb elhatározásomat, vagy nyilvánosan elbukni azt. vagy igy vagy úgy okulhatok, és is, ti is.

Túl sokáig halogattam. Minden gondom forrása a súlyom, és ennek ellenére a nagy próbálkozásokkal eltelt 1,5 év után 2,5 éve nem teszek gyakorlatilag semmit ellene – ha csak nem számoljuk azokat a röpke fellángolásokat ami abból ált, hogy elszaladtam bérletet venni a konditerembe, majd elmentem 2x és ennyi – Elvesztegettem 4 soha vissza nem térő évet a fiatalságomból és ez megbocsáthatatlan. Rendet kell teremtenem a lelkemben, a testemben és a fejemben.

Tudom, hogy zavaros voltam, ha letisztúlnak a gondolataim, lehet, hogy sikerül rendszerezetten is formába önteni őket:)

Szép estét nektek. (bocs a hossú i betü hiánya miatt, billentyűzetcsere előtt állok)