Egy újabb nap

2008 május 14. | Szerző: Pipacs |

 Miután tegnap megállapitottam, hogy akkor irok amikor akarok, Murphy úgy döntött, hogy megviccel:) Akarni akartam, csak időm nem maradt. A volt szomszédomnál és barátnőmnél tegnap szűlt a cica:)))) 5 kiscica lett és 2 születésénél jelen voltam testközelből. Gyönyörűek!

Ma reggel ismét hősiesen kimentem a pályára futni:) Meg kellett állapitanom, hogy, ha nem vagyok egyedül akkor többet próbálok kihozni magamból…Összefutottam egy ismerősünk feleségével aki rendszeresen kijár oda futni 10-12 köröket……min. 15 évvel idősebb mint én. Adott pár jó tippet. Futni kb 2 kört sikerült, amiből az egyik teljes, egyhuzamba lefutott kör, a másik pedig  2x fél kör DE ezen felül gyors tempóban körbegyalogoltam még 2x a pályát. Úgy döntöttem, hogy ma jó fej voltam:D Legalábbis magamhoz.

Végre megvettem a felmosóvödrömet…majd 1 hetet vártam rá, mert meg kellett rendelnem. Az a lapos felmosófejes vileda. Állati jó, nem gondoltam, hogy eljutok oda, hogy egy felmosóvödör után epekedjek:)))) azt meg pláne nem, hogy égek a vágytól, hogy azonnal ki is próbáljam:))))))) De megtörtént és tényleg nagyon jó.

Délután bográcsoztunk a pályán, menü: vaddisznópöri. Jó lett, bár szerintem túl sok áfonyalekvárt tettek bele…:(

Sokat gondolkodtam a blogiráson, főleg másokét olvasva, nekem ez jó terápia, azt hiszem, mert közismerten én vagyok az ügyeletes lelki szemetesláda, és igen jó érzékkel állitok talpra embereket és rángatom ki őket a depiből, DE én még soha senki előtt nem nyiltam meg oly mértékben ahogy mások gyakorta megteszik felém.

Nem tudnám megmagyarázni, hogy ez miért van igy, talán azért mert korán felnőtté váltam, túl hamar ébredt fel bennem a “mindent meg tudok oldani” és a “csak magamra számithatok” érzés. Ez olykor jó, mert nem tárom fel a gyenge pontjaimat, és sokkal kevésbé leszek sebezhető, másrészt viszont nem biztos, hogy jó, mert én még soha életemben nem tártam fel az aktuális gondjaimat és soha nem kértem segitséget. Mindig magamban emésztem magam és előbb utóbb megoldom, de nem állitom, hogy ez a jó hozzáállás. Utólag már előfordult, hogy megemlitettem egy két dolgot, de szigorúan csak utólag amikor már mindenen túl voltam. A családom fele ezt azzal magyarázom, hogy nem akarom, hogy aggódjanak, a barátok fele meg nem is tudom, egyszerűen nem éreztem még soha azt a késztetést, hogy én ezt meg akarom beszélni x-el vagy y-al.

Egyes barátnőim olyan intimitásokat is megpróbálnak megbeszélni velem amire viszont már én nem vagyok igazán hajlandó. Félreértés ne essék, nem vagyok, sem prűd, sem álszent! Viszont hiszem azt, hogy 2 ember intim kapcsolata csak kettőjükre tartozik. Ha más ezt nem igy gondolja az nem baj, csak ne velem akarja megbeszélni:) Én sem fogom soha, ezt megigérhetem.

Tépelődtem az irásaim rendszertelenségén is, de végül úgy döntöttem, hogy nem érdekel…nem regényt irok, és nem irodalmi alkotást. Csak egyszerűen irok magamnak. Néhány kedves ember bekukkant de ők meg valószinüleg nem azért olvasnak.

Ami nagyon zavar az a hosszú i betüm tartós hiánya, de nemsokára lecserélem a bilentyűzetet:)

anyarabszolga:

Az engeélyekről tudtam, hiszen magam adtam őket, de valamit nem csinálok jól, és azt sem mindig,:D:))))) Konklúzió: valószinüleg nem olyan nagy a baj, csak oda kellene figyelnem:)

 

Jó éjt mindenkinek.