És végre megvan a bútor
2008 július 3. | Szerző: Pipacs |
Ha hiszitek, ha nem, tegnap megérkezett a bútor a nappaliba!!!:) Annyira jó lett, hogy még mindig csak félve kukkantok be oda, hogy lássam tényleg igaz, vagy csak a fantáziám viccelt meg:)
Nagyon szép, szerintem. Jól kitaláltam:) A szekrények sötétbarnák, masszív bútor, semmi csicsa, egyszerű vonalvezetés, antikolt réz fogantyúkkal (nem esküszöm meg, hogy igazi réz:D) az ülőgarnitúra pedig összhatásában halvány narancs. Azért összhatásában mert az alapszövet terrakotta amit beleszőttek az pedig olyan sápadt sárgás-bézses, de az összhatás jó. A falaim narancsos barackos árnyalatban pompáznak a mennyezet maradt fehér, gipszkarton díszléccel. Holnap vagy holnapután megveszem a függönyt is. De nagyon jó, és akkora a tér, hogy azt az érzést kelti keringőzni is lehet. (na nem mintha reális veszély fenyegetne, hogy elkap az ember egy körre:D)
A léböjtöt jelentem sikeresen zártam. Talán annyit tértem el a “szentírástól”, hogy tegnap este fele már ittam narancslevet is, mert a juharszirup elfogyott és 1 nap miatt nem akartam megint egy zsák pénz kifizetni. ma főztem újházit, és óvatosan próbáltam enni…..hát nem volt túl jó ötlet. Azóta is odajárok ahova a király is csak gyalog. Szabályosan félek enni:D Viccesen fogom fel, mondogatom is magamnak, hogy így nem fog sok kg visszaugrani:D
Az eredmény kicsit lehangolt, mert a mérleg kereken 5kg minuszt mutatott. Ennél azért többet vártam 10 nap semmi után, de aztán rájöttem, hogy most még mindig azok a napok vannak és megmérem utána is. Ma már az evéssel nem próbálkozom, és, ha holnap sem lesz rózsásabb a helyzet addig legalább nem ugrik vissza semmi:P
Tegnap estére olyan voltam, hogy állva el tudtam volna aludni, ha bírtak volna a lábaim. Annyira kimerültem, hogy már beszélni is nehezemre esett, ami nálam a véget jelenti:D:D Összeraktuk a bútort, előtte kipakoltam a maradékot, szóval…voltak olyan pillanatok amikor én is mentem volna amíg bír a lábam. De a végeredmény számít és az jobb lett mint gondoltam.
Néha rámjön a “kifutok a világból”érzés és rádöbbenek, hogy itt pesten tényleg messzire kellene futnom:) Most sem jut eszembe egyetlen olyan hely sem ahova kimehetnék egyedül lenni és élvezni a csendet….hm.
Beszéltem az apukámmal, ami ugye nagy szó, ma jó napja volt. Ő hívott:D megkérdezte, voltam-e a parlament előtt mert ott nem tudom én milyen termelők vannak kint stb. Mondom neki látod, amióta én nem nézek tv-t már nem is tudom mi történik a közelemben. Kérdi “és van már bútor a szádban”:))))))))))) ezen akkorát nevettünk:D Ő is érzi egyből amikor nem azt mondja amit akart:) Ezek után még ragoztuk egy ideig, hogy mit rágjak meg a kedvéért a dohányzó asztal lábát vagy egy puffot:))) Szeretem:)
Titeket is:)
pusz
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
:))Aztán képet kérünk ám a bútorról!