csak úgy

2008 július 4. | Szerző: Pipacs |

 Ma volt egy mondat ami elgondolkodtatott. Jogos volt és bár nem esett jól, tudom, hogy nem rossz szándékkal mondta Api. Össze kell kapnom magam, mert kicsit leültem. Most, hogy minden egybe van (majdnem) lehiggadtam, és nem tört ki rajtam a “mindent azonnal megcsinálok” feeling. Ez neki kicsit rosszul esik. Ebben van igaza is, de nekem is van. 

Néha úgy érzem ő is segíthetne valamit, ne minden legyen letudva azzal, hogy megveszi és hazahozza a dolgokat, hanem aktívan is része lehetne a tényleges munkának. Kicsit kimerített ez a kúra is, de ezt meg én választottam, nem tartott senki fegyvert a fejemhez. Én is szeretném, ha már minden tökéletes lenne, de nincs varázspálcám amivel ezt egy pillanat alatt megoldhatnám. Az én igazam abban áll, hogy 2 nap telt el amikor nem csináltam túl sokat az ügy érdekében….az övé abban, hogy utána meg pihizhetek amennyit akarok. Az én igazam ismét: én most vagyok fáradt…az övé: azután is az leszek:)

Nem morgott, csak megjegyezte, hogy ő olyan örömmel csinálná….nyelvem hegyén volt a “akkor csináld” című válasz, de lenyeltem.

Az az igazság, hogy tudom mitől fél. Attól, hogy folytatódik az előző lakásban eluralkodott hangulat, márpedig ő rendmániás – szó szerint. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, nem disznóólban éltünk! Ki volt porszívózva, fel volt mosva, el volt mosogatva stb. De ott soha nem volt rend. Káosz volt, kosz nem. A káosz oka pedig az, hogy a lakás kicsi volt mi meg egyre inkább gyarapodtunk és nem volt pince padlás ahova pakolhattam volna, sőt még a tulajdonos összes kacatát is kerülgetnem kellett mert azok mind egy szálig a lakás részét képezték. A lakás sötét volt és a 4 ott töltött évből 2-t full depressziósan éltem. Depressziós ember pedig ritkán szenved rendmániában….. nem vagyok büszke rá, de nem is szégyellem. Egy gondolat foglalkoztatott csak, hogy legyen tiszta a lakás, az hogy nem áll minden glédában a századik egyik sarokból a másikba pakolás után sem egy idő után nem tudott meghatni.

Na majd itt:) ezt a házat tényleg szeretem, és most, hogy levonult mindenki a színről már kezdem otthonomnak érezni. Fogok majd képeket feltenni.

Egyéb: ma ismét rábukkantam egy vastagbelet célzottan tisztító kúrára, konkrétan kerestem, mert a barátnőm barátnője most csinálja. Nagyon durva. Ha valakit érdekel keressen rá a Dr. Natura oldalakra. Elképesztő dolgokat láthattok, olvashattok. Én is meg akarom csinálni. Api persze már a falra mászik amint a legújabb ötletemet hallja. Most, hogy már szépen alakulok megint jön a “hagyd már ezeket a hülyeségeket” “nem is kell az” stb. Mindig azt mondja akkor kezdjek el bármit, ha majd ő szól, mert majd mondani fogja, ha zavarja a súlyom….na persze, ha 89kg-an még nem érezte itt az ideje szólni vajon mikor szólt volna???! na arra nem is vagyok kiváncsi, mert soha többet nem akarok akkora lenni.

Néha megfordul a fejemben, hogy aki olvas az mit gondolhat rólam, mert más számára lehetnek felületesek ezke a gondjaim, de végül mindig megbeszélem magammal, hogy mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. Én ettől leszek boldogabb, hogy sikerül visszakapnom önmagam, hogy ismét gyakran nevetek hiszen alapvetően egy cserfes vidám tyúk vagyok:) közel 90 kg-an viszont, ha nevethetnékem támadt arra gondoltam, hogy úr Isten most inkább nem mert látszik a tokám és olyan vagyok mint egy disznó.

Most inkább nem fárasztok tovább egyetlen esetleges olvasómat sem:))))

anyaaaaaaaaa, megint nem tudom a másik blogod címét(((((((( Látni akarom a vonatot!!