Nem tudom…

2009 február 20. | Szerző: Pipacs |

 Nem tudom, hogyan mondjam, írjam, fogalmazzam meg mindazt ami bennem zajlik mostanában….Erőszakosan idetoltam magam a gép elé, hátha, az ami “kijön ” belőlem, könnyít a lelkemen. Hátha sikerül értelmesen gondolkodnom…Hátha sikerül a negatív dolgokat kiűznöm magamból. Úgy érzem teljesen kisiklik a lábam alól a talaj és az életem lassan de biztosan apró darabokra hullik, az álmaimmal és vágyaimmal együtt. Rám nem jellemző módon sokat sírok mostanában és egyszerűen képtelen vagyok pozitívan gondolkodni, pedig az eszem tudja, hogy csak úgy lehet a jóra hangolódni, hogy el is hisszük..

Emiatt egyre inkább azt érzem, hogy a saját negatív gondolkodásom foglya vagyok és minden bekövetkezik amitől rettegek.

Most főként a párkapcsolatomról beszélek. Decemberben valami elveszett, valami megszakadt bennem és elvesztettem a legdrágább kincsem: a bizalmat. Azt a bizalmat amit a páromba, a jövőbe, az életbe fektettem. Talán írtam már, hogy most “tatarozás alatt” van a kapcsolatunk. De ha nekem már nincs hitem??? ilyenkor mi van? Őrülten szeretem, nem tudom szavakba önteni mennyire, talán az a legtalálóbb, ha azt mondom : annyira mint a levegőt ami éltet… Nem vagyok egy mártír típus, egyszerűen szeretem..határtalanul. Most mégis nehéz hinnem és talán azzal, hogy nem vagyok képes túltenni magam ezen még jobban eltaszítom magamtól.

Dióhéjban: mikor visszajöttem a szüleimtől karácsony után, ahova azért mentem (többek között), hogy, ha ő amúgy is rohangál egyik gyerekétől a másikhoz, nekem ne kelljen egyedül lennem, láttam az iwiw-en egy képet amit az egyik volt asszony tett fel és őket ábrázolja. Friss kép, karácsonyi. Nem csókolóznak vagy ilyenek de az a kép nekem nem jót sugall és kettészakadt a szívem amikor megláttam. Ehhez tudni kell azt is, hogy ez a nő, nem tud rólam és ezt már nem tudom elviselni. Valahol próbálom megérteni az indokokat, mert ez a nő mindig mindent megtett azért hogy a gyermekei apját sakkban tartsa. Mindig velük zsarolta, és mindig minden a gyerekeken csapódott le. DE MIKOR lesz vége? Most már úgy érzem tudnia KELL, hogy van más nő az életében lassan 7 éve….tudnia kell, hogy nem képzelhet be magának semmi többet mint azt hogy a gyerekeik közösek. Igen, de jogosan merül fel a kérdés….biztos, hogy nem én vagyok az akit ebben a történetben átvernek??

Ez az amitől az elmúlt 2 hónapban minden nap meghaltam egy kicsit….nem tudok nem gondolni erre a lehetőségre, hiába esküdött meg, hogy semmi okom aggodalom ra ezen a fronton. Amit meg kell javítanunk a kapcsolatunkon annak semmi köze hozzá ( a nőhöz).

Levert vagyok, rosszkedvű, ingerült és egyre kevesebbet mosolygok. nem tudok úgy tenni mintha nem történt volna semmi. Nagyon sokat vagyok egyedűl, túl sokat és talán erről én is tehetek…. mindegy…az a lényeg, hogy nem tudom elképzelni az léletet nélküle, és nem akarom elhinni, hogy 7 év repül az ablakon és dobhatom a szemétbe. nem tudom m it tegyek, nem tudom hogyan hassak elsősorban magamra… és nem tudom ez a helyzet meddig tartható. Ha ő közeledik én harapok, ha ő nem jön megint én vagyok olyan mint a lópokróc…nem tudom….nem tudom.