Sokat olvastam már arról, hogy emberek akik lefogytak még sokáig látják magukat kövérnek és sokáig nem tudják vállalni megújult önmagukat. Az ÉN-képük kövéren rögzül az agyukban és sok időnek kell eltelni amíg az új “ÉN” felülírja a régit…
Én most a fordított esetről beszélnék….ma szembesültem vele:(
Évek óta alig veszek magamnak valami ruhaneműt, mert bár a szekrényem majd kicsordul nem tudom használni a ruháimat a túlsúly miatt és nem akarok nagyméretű ruhákból feltankolni. Ma viszont akartam venni egy nadrágot…. de nem sikerült, mert az általam kiválasztott méretek egyike sem jött rám…:( Álltam a tükör előtt és néztem bambán… láttam, hogy súlyos vagyok sokkal súlyosabb mint amit 27 éven át megszoktam….DE NEM LÁTTAM MENNYIRE AZ VAGYOK:( Egyszerűen nem tudom beazonosítani azt a méretet ami most jó rám:( Van egy 31-es farmerom amit már kopásig hordtam, jó minőségű, nem strech de ma amikor 31-es méretet választottam akkor az nem volt jó rám.
Minden túlzás nélkül összetörtem. Megsemmisülve ballagtam ki az üzletből és nem értettem semmit. Nem is akarom érteni:( Vissza akarom kapni önmagam:(
Ma elővettem a kedvenc szoknyámat és mellétettem a most használt nadrágjaim egyikét:( nagyon gáz:( és tudni akarom mikor lesz már vége??? meddig kell még kínlódnom? miért nem tűnik el a hájtenger úgy ahogy jött??? azért sem tettem semmit:(
Közben próbáltam feltenni egy képet az említett szoknyáról meg nadrágról, de kiderült, hogy sikerült 2,2 megás képet csinálnom ami nyilván nem rakható fel… na majd legközelebb.