2009 március 10. | Szerző: Pipacs |

 Jó reggelt:)

Annyira gyönyörűen süt a nap, hogy beragyogja az egész lényemet, pedig nem könnyű éjszakán vagyok túl. Fájdalomra ébredtem és nehezen tudtam visszaaludni. Semmi különös, csak női dolgok, de ez nálam ritkaságszáma megy, mármint a fájdalom:) Ma reggel nem tornáztam.

Ismét meg kell állapítanom, hogy napenergiával működök, nagy hatással van rám a fény, a világosság. Képes befolyásolni az egész élethez való viszonyomat.

Tegnap felfedeztem egy blogot ami nem új, csak számomra, de rengeteget tanulhatok belőle. Első körben az ott olvasottak bűntudatot ébresztettek bennem, mert a blogoló élete sokkal nehezebb mint az enyém és sokkal komolyabb gondokkal küszködik mint én, mégis optimista, mégis belemosolyog a világba. Aztán elgondolkodtam, hiszen pont erről írtam tegnap, lehet, hogy a más gondjaihoz képest az enyémek banálisak és jelentéktelenek, de ettől még ezek az én gondjaim! Nem fogok büntudatot érezni mert nekem van mit ennem, viszont tanulni fogok belőle, hogy újra életre keltsem azt az énem aki az optimizmusáról volt híres:) Azt aki mosolygott, aki megoldott és aki nem félt tükörbe nézni. Annyira furcsa, hogy míg másokon gondolkodás nélkül segítek ahol csak tudok, saját magamon annyira nehézkesen tudok segíteni.Másokra ontani tudom a szívemben élő szeretetet, magamat pedig ostorozom és bántom. Hülye helyzet, de még nem reménytelen.

Segít ez a blog is. Amióta többé-kevésbé rendszeresen leülök írni, kiírni magamból az éppen aktuális gondolatokat, azóta talán kevésbé tombolnak bennem a negatív gondolatok, és már kicsit több átéléssel tudom kimondani azt, hogy kimászom a magam ásta gödörből.

Sok embert olvasok és jó néhányat rendszeresen, van akiből erőt merítek, van akitől tanulok, van akinek történéseiből okulok, de még soha senkit nem bántottam meg. Akinek az írásai nem tetszenek azt nem olvasom többé, de nem oktatok ki senkit csak azért mert leírja azt ami foglalkoztatja, bántja, vagy adott esetben amiben örömét leli. Elszomorít amikor az általam kedvelt naplókban olyan negatív hangvételü hozzászólást olvasok ami szerintem kicsit vagy nagyon a szerző lelkébe gázol… velem még nem történt meg, ezen kicsit csodálkoztam is, de nem is szeretném. Úgy gondolom, hogy mindannyian azért írunk mert szükségünk van rá és nem azért, hogy feljogosítsunk bárkit arra, hogy pálcát törjön felettünk. Kívülállóként mindig könnyebb okosnak lenni.

Mindegy, nem ragozom tovább, csak felkavart néhány hozzászólás amit az “új felfedezettem” blogjában olvastam.

 Ragyogó napot kívánok mindenkinek!