Hétfő

Én is pont erre gondoltam:) Kellenek célok, kell, hogy lássam mit akarok. Előtte soha nem éltem céltalanul, mindig volt valami amit meg kellett oldani, valami amit meg kellett valósítani. A depresszió nagy úr….észrevétlenül lopakodik be az életünkbe és nem egyszerű távozásra bírni…, ha már bejutott makacsul ragaszkodik a “kivívott helyéhez”.

Ma reggel ismét tornával akartam kezdeni a napot, de nem ment:9 Hogy miért mosolygok mégis? nos, azért mert tegnap eléggé “kiedzettem” magam:) Történt ugyanis, hogy barátaink áthívtak magukhoz, eddig nem is lenne semmi rendkívüli, csakhogy, nekik ikreik vannak….5 évesek:D Egy fiu és egy kislány:) ..Hmmm, ha valaki még mindig nem értené: duracell elemeket reggeliznek:D én meg kapható vagyok minden hülyeségre:) fél háromtól este kilencig fárasztottuk egymást és ma minden porcikám sajog:D de nem bánom:) nagyon jó volt:) Akkor rémültem meg kissé amikor távozásra készülödve a két lurkó pizsamástól papucsostól elfoglalta helyét az ajtó mellett és kijelentették, hogy márpedig ők jönnek velem, és nálunk fognak aludni:D:) na ekkor kicsit kiült a pánik az arcomra:D annyira komolyan mondták mindezt, hogy igen okosan kellett lebeszélni őket tervük megvalósításáról:) Ettől függetlenül meg kellett ígérnem, hogy egyszer nálunk alhatnak:)
Imádnivaló kis energiabombák:)