…

2009 április 23. | Szerző: Pipacs |

 Ma nagyon rossz hangulatba vagyok, olyan dolgok történnek az életemben amiket nem akarok, de nem befolyásolhatok. Egyelőre írni sem tudok és nem is akarok róluk. Egyébként őszintén irigylem azokat akik bármiről képesek írni itt a blogban….olvastam már annyira kényes témákról, hogy el sem hittem. Hiába van aki meg tud nyílni és van akt mindenki nyitottnak hisz miközben zárkózottabb egy hipermodern biztonsági rendszernél..

A fogyókúra vagy mi a szösz működik. Pontos adatot majd kedden áll módomban közölni, mert az elmúlt hétfőn nem akaródzott a mérlegre állni. Borús hangulatom volt és nem akartam esetleges kiábrándulást okozni magamnak.

Holnap elugrom meglátogatni a szüleimet. Igazság szerint lemondanám, de egyszerűen nem visz rá a lélek. Annyira várnak, és én annyira szeretem őket..:) Csak tudom, hogy nem lesz egyszerű és most kevés az időm is. Holnap reggel autóba pattanok, de hétfőn reggel már jönnöm kell vissza. Remélem az úton eléggé feltuningolom magam, hogy az ő erős, talpraesett lányukat lássák mint ahogy azt megszokták. Én tizenéves korom óta nem hagytam, hogy miattam aggódjanak. Bármi történt is velem azt mindig utólag tudták meg amikor már elhárult minden akadály! Nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy miattam szoronganak, vagy miattam szomorúak és aggódnak. Ez néha már beteges. Ha megtehetném a széltől is óvnám őket, az anyukámat simán az őrületbe kergetem, ha mondjuk az utcán megyünk mert még a járdáról sem engedem lelépni, ha én nem néztem elég alaposan jobbra meg balra. Szegénykém egy ideig jól tűri, de az út hosszától függően előbb utóbb kiakad, hogy “mégiscsak én vagyok az anyád, és 53 éve remekül tudok közlekedni anélkül, hogy valaki ráncigálna ide-oda” 🙂 És igaza van, de nem tudok mit kezdeni….:( Annyira feszült leszek, hogy valami baja esik, hogy azt nem is tudom megmagyarázni…..na de ebből mint mondtam előbb utóbb vita kerekedik. Ő azért morcos mert úgy viselkedem mintha én lennék az anyja, én meg azért mert nem érti meg, hogy csak féltem őt. Ez a két nap alatt valószínűleg elkerüljük ezeket a helyzeteket mert autóval fogunk közlekedni ott pedig, tetszik vagy nem én vagyok a főnök:))))

Az apukámat el kell vinnem az anyjához, mert másképp nem látja. Kiköltöztek vidékre, rossz közlekedéssel, a nagymamám öreg, az apám meg beteg, tehát kizárt, hogy autós közreműködés nélkül láthassák egymást. Ez a nemes feladat pedig rendszerint rám vár. A nagymamámmal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Azt nem mondhatom, hogy egyáltalán nem szeretem, de annyi “jót” tett már velünk és főleg a fiával, hogy, ha nem tudnám, hogy az apukámnak fontos, nem valószínű, hogy kimennék hozzájuk…. Lehet, hogy ez csúnyán hangzik, de én úgy érzem megvan rá az okom. Most legyen elég annyi, hogy életem 31 évéből 28-ig nem voltam kifejezetten az unokája és a hugom sem volt az. Neki 1 unokája volt: az unokatesóm. Most amióta az “egyetlen” tönkretette az életüket (nagyi meg a lányáét) azóta hirtelen én lettem a “drága kicsi unoka” amikor először talált így hívni röhögőgörcsöt kaptam…..megkérdeztem jól van-e? Annyira átlátszó….:( és annyira szomorú:( most, hogy tőlem kapnak mindent ami erőmből kitelik azóta hirtelen jó lettem…:( Mindegy, az apukámért teszem, és azért mert megtehetem. Csak sokszor megfordul a fejemben, hogy miért a mama ment el és nem a nagymamám:( Ez még rosszabbúl hangzik nem igaz? Tudom, és lelkiismeretfurdalásom van, de nem tehetek róla, a mama (anyukám édesanyja)  őannyira jó volt…..szegény volt mint a templom egere, de szeretet volt a szívében….és elment, nem akart többé ezen a világon maradni:( Amikor ágyhoz kötött lett, megmondta, hogy neki mostmár elege van és ő nem lesz senki terhére:((((((((((( és be is váltotta….3 hét alatt eltávozott közülünk hatalmas űrt hagyva maga után!!!!!!!!!!!

“Mindenkinek az életéből hiányzik valaki,
egy ember akit nagyon-nagyon szeretett.
Nekem is hiányzik egy.
Az Ő szeretete ihlette ezt a dalt.
Hiányzol!

Volt egy angyal, itt élt köztünk,
óvott, féltett, felnevelt.
Boldogságban éltünk együtt, békességben, szelíden.
Mikor sírtam, Ő vígasztalt, és a bánat tova szállt,
Isten mondd meg, miért pont engem
hagyott így el a Mamám!?

Gyerek voltam, fel sem foghattam,
mennyit jelentett nekem, mikor elment egy borús reggelen.

Csak annyit mondtam volna: Várj még! Várj még!
Tőlem nem búcsúztál el! Várj még! Várj még!Hééé
Nem hagyhatsz így el! Mindig a jók, mennek el hamar,
tudom látsz engem és hallod ezt a dalt!

Felnőtt fejjel gondolok rád, ha egy csillag felragyog.
előttem vagy látlak téged, ahogy fentről mosolyogsz.
de az élet meg nem állhat szomorúan is menni kell,
bízom benne majd még látlak, de addig így búcsúzom el!

Gyerek voltam, fel sem foghattam,
mennyit jelentettél nekem, mikor elmentél egy borús reggelen.

Csak annyit mondtam volna: Várj még! Várj még!
Tőlem nem búcsúztál el! Várj még! Várj még! Hééé
Nem hagyhatsz így el! Mindig a jók, mennek el hamar,
tudom látsz engem és hallod ezt a dalt!

A hangod bennem örökre él!
Most is hallom még az esti meséd!
Ha itt lennél büszke lennél, hogy akit neveltél mennyit elért.
Tekints le Rám!

Csak annyit mondtam volna: Várj még! Várj még!
Tőlem nem búcsúztál el! Várj még! Várj még!
Nem hagyhatsz így el! Mindig a jók, mennek el hamar,
tudom látsz engem és hallod ezt a dalt….!”
LL.Junior – Nem búcsuztál el…

Ez a dal azóta is rá emlékeztet, mert akár én is írhattam volna…:( Amikor a mami elaludt örökre, azon a borús reggelen egy világ omlott össze bennem…..bevágodtam az autóba és gondolkodás nélkül vezettem mint egy őrült ….ezt a dalt halgattam folyamatosan….hiba volt, majdnem csúnya balesetet okoztam egy ki nem számított előzés közben amikor a lecsorduló könnyeimtől alig látva valamit el kezdtem előzni egy nyerges vontatót. Soha nem felejtem el a szembejövő autós arcát…. remélem azóta megbocsátott…….és köszönöm neki, hogy olyan higgadtan húzódott le, elkerülve a frontális ütközést……

Nem tudom mindez most miért jött elő belőlem, nem ezért ültem le írni….válaszolni akartam hapcivirágomnak a saját oldalán feltett kérésre. Köszönöm, hogy számít a véleményem, van is véleményem csak most már nincs erőm lepötyögni…..ne haragudj, a következő beírásban pótolom! most az újjaim és a gondolataim önálló életet élve rendelkeztek eme bejegyzés felett….

Jó éjt mindenkinek….nekem is.