2009 június 9. | Szerző: Pipacs |

 Ma mindenképpen írni akartam, és beszámolni valami jóról, kiírni magamból a megújult erőt és lendületet, építgetni és felsorakoztatni apró-cseprő terveimet, belenevetni a világba és dobbantani, hogy csak azért is szép az élet és csak azért is megcsinálom, és csak azért is itt leszek ….

Most mégsem ezért jöttem… kevesebb mint fél órája kaptam egy döbbenetes hírt ami jobban kiborított mint ahogy várható (?!) lett volna…fenéket ilyesmi nem várható és nem elvárható egyszerűen szomorú.

A mindenki által ismert közösségi oldalon nagy örömömre rengeteg régi iskolatárssal, osztálytárssal hozott össze a sors. Persze az első nagy lendület után nem tartottam rendszeres kapcsolatot mind a négyszáz emberrel, de örömömre szolgált figyelgetni a szívemhez közel állók életét. Nézegetve képeiket “osztozva” örömeikben.

Ágnes velem egyidős és annyira jó volt látni, hogy gyerekkori szerelmével, aki szintén iskolatársunk volt, mennyire jól megvannak. Együtt örültem velük 2 éve az esküvő miatt, majd nem sokkal később gratulálhattam a gyönyörű pici lányukhoz aki most alig múlt 1 éves. Párszor telefonon is beszéltünk, csodáltam amiért mindig mosolyog és tele van élettel. Boldog ember, mindig ez jutott róla eszemben.

Imént azt kellett megtudnom, hogy Ágica, hosszú de kitartó küzdelem után ma hajnalban 6 órakor elhunyt….. tüdőrákos volt és most már nincs többé.

Emléked örökké élni fog ÁGICA!!!!!!!!!!!

és most nem hiszem azt, hogy az élet szép, sőt ilyenkor (és nem csak)  még a magasabb hatalomban sem tudok hinni! Mert ez nem igazság! Egészséges volt, sosem rongálta magát, imádta a természetet, az embereket és igen még ŐT is, HITT és most nincs többé. Sokan siratják, 33 éves férje, 1,5 éves kislánya és az a rengeteg ember aki mindig feltöltődött a közelébe.

Béke poraira.