Csak gondolkodom..
2009 március 7. | Szerző: Pipacs
Ma nem tornáztam, mert a tegnapi duci torna Norbival meg Fannival elég erős nyomot hagyott rajtam izomláz formájában. Holnap reggel viszont ismét tornászni fogok:) Tegnap beszéltem egy barátnőmmel aki Vácon lakik és egy hosszú sehova sem vezető kapcsolaton van túl (10 év) amit nem részleteznék, mert nincs jogom hozzá, a lényeg regisztrált valami biciklis versenyre:) szó, szót követett és mondtam, hogy jó neki ott a Duna parton tud bringázni, én a tavaly szülinapra kapott csodaszép bringámon 2x ültem és majd elájultam a félelemtől valahányszor egy autó 5 centire tőlem robogott el mellettem:( na jó, lehet, hogy volt az 10 cm. is de attól még kicsit sem élveztem, inkább azt vártam, hogy mihamarabb hazaérjek. Pedig nagyon akartam ezt a bringát:) És erre a barátnőm mondta, hogy “hol itt a gond?” hétvégén vagy hét közben amikor ő délelőttös, ha van kedvem menjek le Vácra és tekerünk együtt, ott van jó minőségű biciklis út és annyit karikázhatunk amíg meg nem unjuk:))) És én nagyon örültem:) remélem nem sokáig esik még ez a nyomi eső és már itt sem vagyok:) Először azon vacilláltam nagy izgalmamban, hogy hogyan adjam elő itthon, hogy nekem biciklitartó kell az autómra, de a barátnőm ezt is megoldotta mondván: nem kell, csak le kell hajtani a hátsó űlést és már be is lehet préselni a bicajt:))) És milyen igaza van!!! És még nem is kell majd hallgatnom, hogy minek az nekem, úgysem fogok elmenni:P
Ma egyébként kicsit borús hangulatom volt, de azt hiszem helyrebillentettem egy jó kis délutáni alvással:) jól esett nagyon.
Tegnap csúnyán összemorogtunk az Emberrel. Történt ugyanis, hogy bent felejtettem a lakásban a telefonomat amíg kimentem kaput nyitni, majd kint maradtam az érkező haverunkkal és kemyén 10 perc múlva voltam ismét telefon közelben amikor is 6 db nem fogadott hívásom volt egyik telefonon és 3 a másikon, természetesen az összes ő volt. Amikor visszahívtam annyira üvöltözött, hogy attól teljesen megdöbbentem. Kiderült, hogy egy árajánlatunkat a bukás fenyegette és azonnal kellett egy kicsit alacsonyabbat küldeni. Ez mind rendben is volna és akár elismerhetném, hogy felcelluxozhatnám a telefont magamra, hogy ekkora hiba még egyszer ne forduljon elő, DE ahogyan ezt tudomásomra hozta az minden esetleges bűnbánatomat érvénytelenítette. Annyira üvöltött, hogy nem bírtam annyira lehalkítani a telefont, hogy a haverunk ne hallja. Égő volt és ettől jobban bántott. Később ugyan bocsánatot kért, hozzátéve, hogy, ha jól belegondolok akkor voltaképpen igaza volt. Sajnálom de én az ilyen jellegű bocsánatkérést nem tudom elfogadni. Amikor az egyik mondat úgy szól, hogy bocsi a másik meg úgy kezdődik, hogy DE.
Ettől kellőképpen rossz hangulatom volt tegnap és ez a mára is kihatott kicsit.
Meg újabban megint sokat agyalok, keresem és vissza akarom kapni a régi önmagam. Nem akarok más lenni, nem akarok máshogy kinézni, egyszerűen csak ÉN akarok lenni. Nyilván nekem is részem van ebben az átalakulásban, de talán még nem késő mindent visszacsinálni, még akkor sem, ha ez nem megy egyik napról a másikra.
Holnapra Boldog Nőnapot mindenkinek! Érezzétek NŐNEK magatokat és tegyetek valamit csak magatokért. Ne mástól várjátok, hogy tegyen valamit, hanem TI tegyetek valamit. Nevezzetek ki fél órát ami csak rólatok szól és higgyétek el nem fog összeomlani a háztartás, nem fog éhen halni senki és a világ sem dől össze. Legyen az egy illatos fürdő, egy házilag készített hajpakolás, egy fél óra pihenés, halk zene mellett, vagy egy fél óra séta a “friss” levegőn. Bármi amihez kedvetek van! de az csak és kizárólag Rólatok szóljon a nagy betűs NŐRŐL.
Apropó hajpakolás. Múlt héten kipróbáltam egy házi keveréket amit a blogteren találtam és iszonyatosan sajnálom, hogy elfelejtettem a blogoló nevét:( Ettől függetlenül kijelentem, hogy ez a pakolás nem az én receptem, hanem egy hölgyé aki azt hiszem “konyhaajtó” címen ír blogot.
Íme a recept:
2 kanál olívaolaj,
2 tojás sárgája,
1 kanál ecet (én balzsamezetet használtam)
1-2 kiskanál méz
1-2 kiskanál hajbalzsam.
Az összetevőket jól összekeverjük majd felkenjük előbb a hajtőre majd a haj teljes hosszára. Fóliába és törülközőbe csavarjuk a hajunkat majd fél órán keresztül hajszárítózzuk ( na én ezt nem egészen így csináltam, hanem kicsit melegítettem, majd végeztem a dolgom, megint melegítettem stb. végül is az a lényege, hogy melegen legyen) Fél óra elteltével alaposan kiöblítjük a kutyulékot a hajunkból, majd 1x átmossuk samponnal.
Nekem nagyon bevált, puha selymes és kicsit könnyebben kezelhetővé vált a sörényem.
Legyetek jók! (ha tudtok)
újabb reggel!
2009 március 5. | Szerző: Pipacs
Szép jó reggelt mindenkinek:)
Tegnap kimaradt a torna mert elég erős izomlázam volt, és korán útra keltem, könyvelő stb.
Visszaúton beugrottam a Corába és megvettem a Norbi összest:) Ezen 4 külön program van így váltogathatom őket:)
Ma reggel ismét túl voltam az egyiken. Hihetetlen, hogy mennyire átmozgat pedig tényleg kímélő duci program:)
Hm.. úőgy látom elég távirat stílusúra sikeredik a mai bejegyzés, ezt írjátok a folyamatosan csörgő telefonjaim számlájára.
pusszantás.
Amikor torz az ÉNkép
2009 március 4. | Szerző: Pipacs
Sokat olvastam már arról, hogy emberek akik lefogytak még sokáig látják magukat kövérnek és sokáig nem tudják vállalni megújult önmagukat. Az ÉN-képük kövéren rögzül az agyukban és sok időnek kell eltelni amíg az új “ÉN” felülírja a régit…
Én most a fordított esetről beszélnék….ma szembesültem vele:(
Évek óta alig veszek magamnak valami ruhaneműt, mert bár a szekrényem majd kicsordul nem tudom használni a ruháimat a túlsúly miatt és nem akarok nagyméretű ruhákból feltankolni. Ma viszont akartam venni egy nadrágot…. de nem sikerült, mert az általam kiválasztott méretek egyike sem jött rám…:( Álltam a tükör előtt és néztem bambán… láttam, hogy súlyos vagyok sokkal súlyosabb mint amit 27 éven át megszoktam….DE NEM LÁTTAM MENNYIRE AZ VAGYOK:( Egyszerűen nem tudom beazonosítani azt a méretet ami most jó rám:( Van egy 31-es farmerom amit már kopásig hordtam, jó minőségű, nem strech de ma amikor 31-es méretet választottam akkor az nem volt jó rám.
Minden túlzás nélkül összetörtem. Megsemmisülve ballagtam ki az üzletből és nem értettem semmit. Nem is akarom érteni:( Vissza akarom kapni önmagam:(
Ma elővettem a kedvenc szoknyámat és mellétettem a most használt nadrágjaim egyikét:( nagyon gáz:( és tudni akarom mikor lesz már vége??? meddig kell még kínlódnom? miért nem tűnik el a hájtenger úgy ahogy jött??? azért sem tettem semmit:(
Közben próbáltam feltenni egy képet az említett szoknyáról meg nadrágról, de kiderült, hogy sikerült 2,2 megás képet csinálnom ami nyilván nem rakható fel… na majd legközelebb.
Jó vagyok:)
2009 március 3. | Szerző: Pipacs
Már csak azért is, mert izomlázam ellenére ma is végigcsináltam a dvd-t:))) Tök büszke vagyok magamra, nem sikerült lebeszélnem magam a mozgásról, pedig a kisördög bepróbálkozott: áááá most izomlázam van….majd holnap megint csinálom….egy nap kihagyás nem a világ …stb. De NEM, azért sem ültem vissza a hátsómra és azért sem ittam még egy kávét pár szál cigi kiséretében, hanem bekapcsoltam a dvd-t és hajrá:))) Amikor Norbi “megdicsért” tényleg úgy éreztem nekem szól:))) És jó, hogy sikerült:)
Tegnap az első percek voltak a könnyűek, am az izomláz miatt ezek voltak a gyilkosak:) de a 20. perc után már javult a helyzet és még csak nem is anyáztam, hanem mondogattam: már csak 20 perc….már csak 15:) És tényleg vége lett:)
Királylány vagyok:)Nyugodtan kiröhöghet bárki, de én most tényleg boldog vagyok:) Szép fokozatosan vissza akarom szoktatni magam a mozgásra. Ha jövő héten nem kezd el szakadni az eső akkor visszatérek a jó kis tempós gyaloglásra is mert annál szebben semmi nem formálta a lábaimat. Látványos eredmény volt, csak a kitartásom nem volt az igazi…amint adódott egy in dok arra, hogy kihagyjak 1-2-3 napot azzal el is temettem több mint 1 hónap munkáját..:(
Én mindennel így vagyok…. vagy csinálom, vagy nem. Olyan nincs, hogy kicsit csinálom….ha igen, akkor azt teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel. Ha nem akkor egyáltalán nem.
Ez van.
Szép napot Nektek:)
Csak azért is!
2009 március 2. | Szerző: Pipacs
Nos, ma elindítottam a Bombanő fedőnevű programot:) Nem hinném,
hogy túl sok magyarázatra szorulna a “program” célja:D De nem is baj.
Először arra gondoltam, majd csak akkor említem meg, ha már van valami
kézzel fogható eredmény, de végül lehurrogtam magam: Nem fogok még
egyszer kibúvót hagyni magamnak, ha megint felsülök akkor azt is
nyilvánosan tegyem:P Már egy hete edzettem agyban, hogy hogyan kezdjem,
mit csináljak… 🙂 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én elmélázva
olyan komoly terveket és edzésterveket tudok végrehajtani, hogy ha ezek
kihatással lehetnének a valóságra akkor minimum olyannak kellene lennem
mint a sokat emlegetett Mrs. Beckham:) De nem árulok el nagy titkot
amikor bevallom, hogy a gondolat ereje ezen a szinten nem helyettesíti
a konkrét cselekvést….
Sok kudarc van mögöttem, sok frusztráció és nagyon mély depresszió,
már sokszor felismertem és elismertem, hogy ezen csak én magam tudok
változtatni, de mindig volt egy pont amikor belefáradtam és maradtam a
gondolat szintjén végrehajtott kivitelezésnél… Biztos járt már más is
ebben a cipőben… Valamikor már említettem, hogy ez nálam egy
fogamzásgátló szedésének eredménye…jó nagy eredmény: közel 35 kg
(néha több) Sok diéta, sok kudarc pedig nem hogy nem bűnöztem, de még
drasztikusabbá tettem a drasztikust is… aztán belefáradtam, elegem
lett és hagytam, hogy a depresszió legyűrjön. Ez most nem kifogás,
hanem valóság. Onnan meg már a nehéznél is nehezebb a felfele vezető
út. Sokszor hallottam, hogy türelem kell, meg idő meg mit tudom én mi,
meg, hogy a kilók sem 1-2 hónap alatt szöktek fel, és ilyenkor visítani
tudnék: DE IGEN az én kilóim röpke 2 hónap alatt ugrottak fel
megállíthatatlanul. Mind a 35! Elismerem, hogy ez ezen a szinten már
hiszti és tehetetlen düh, de akkor is igaz, még akkor is, ha a jelek
szerint tényleg nem képesek ugyanilyen iramban elkotródni rólam. De
most meggyűlik a bajuk velem:)) Hadat üzentem és remélem az
elszántságom már nem bír alábbhagyni. Ma reggel igazi hős módjára
reggel 7-kor beálltam a tv elé és megnyomtam a dvd bekapcs gomját! És
tornáztam teljes 45 percet: Norbi duci tréning 4. című dvd-re. Most az
következne, hogy annyira felemel ő érzés volt és olyan tuti…hát egy
nagy lócitromot. Volt nem egy olyan perc amikor utáltam, de nagyon,
magamat is Norbit is és gyakorlatilag mindent és mindenkit. Lihegtem
fintorogtam és néztem ahogy reng a hájam:( DE és ez fontos: nem hagytam
abba. Megmakacsoltam magam mint egy öszvér és azt mondtam: csak azért
is végigcsinálom! Nem igaz, hogy én, aki balett és moderntánc iskolát
végeztem, én aki taekwon do-ztam, aki aerobic órákat tartottam
egykoron, hát én ne lennék képes egy nyomorúlt duci tornát
végigküzdeni….és megycsináltam, és tényleg küzdelem volt…. Mire
véget ért a lihegés (amiben a cigarettának is nagy szerepe van) tényleg
jól éreztem magam:) És örülök, hogy sikerült.
Az elmúlt pár napban gyakoroltam az MBT cipőmmel. Az első nap nagyon
rossz volt a második rossz a harmadik türhető a mai meg egészen jó:)
Boka és harántsüllyedésem lett, többek között ezért vettem. Még mielőtt
bárki azt hinné, hogy ez a reklám helye elmiondanám, hogy nem itthon
vettem meg a cipőt. Az itthoni árakat akkor sem fizetném meg, ha
multimiliomos lennék. Elmentem egy MBT boltba, felpróbáltam egy cipőt,
megjegyeztem a méretemet (mindhármat: európai, angol és amerikai) majd
itthon szépen elkezdtem vadászni a neten. Ha hiszitek, ha nem míg
itthon egy nyomorult szandál 49ezer forint én a gyönyörű edzőcipőmet
amit itthon nem is lehet kapni megvettem 17ezer forintért úgy hogy
angliából a szállítást is én fizettem és ez is benne volt az árban!
Eredeti cipő, eredeti doboz, eredeti dvd melléklet. Ha valakinek fájna
a foga erre a cipőmárkára javaslom kövesse apéldámat és minimum 30ezer
forintot megtakarit amiből vehet még egyet:)
Na mára ennyi
Szép napot mindenkinek!
Na végre
2009 február 24. | Szerző: Pipacs
Amikor írni akartam nem tudtam belépni. Fogalmam sincs miért:( Az oldal betöltődött de hiába klimpíroztam a nevet meg jelszót nem történt semmi.
Megint volt időm gondolkodni és csak ismételném magam a “felfedezéseimmel”. Hiába…változnom/változtatnom kell magamon elsősorban önmagam miatt.
A hétvégénk jól telt, itthon voltunk, filmeket néztünk, kártyáztunk stb. Jó kedvem volt és így nem is sikerült elrontanom a hangulatot. Kivételesen nem akartam ismét megbeszélni a világ dolgai és sikerült csak arra koncentrálnom ami éppen történt. Nem foglalták el az agyam a gonosz manók:P nem kezdtem el agyalni és belelovalni magam képtelenebbnél képtelenebb fantáziálgatásokba. Hihetetlen egyébként, hogy míg mindenki más a fantáziavilágából merít erőt, nekem sikerült azt is eltorzítanom és ott sem kerek semmi….
Ez az egyik amit ki kell gyógyítanom magamból. Nem egy napos munka lesz, de sikerül, tudom. A saját magam rabja vagyok és az napok, hetek, hónapok és évek iszonyatos tempóban rohannak el mellettem és sosem jönnek vissza. Egyedül én vagyok a felelős minden egyes nap milyenségéért és, ha azt akarom, hogy legyen mire visszatekinteni akkor össze kell kapnom magam.
Este hívott a volt szomszédom és barátnőm, hogy ajánlott levelem érkezett és be kell mennem a postára. Kérdem honnan jött, mire ő: Bíróság. Na azóta tiszta ideg vagyok, de próbálom lelohasztani magam. Elméletileg semmi okom aggódni, hiszen nem tettem semmit, de attól még nem nyugtat meg a tudat, hogy a tisztelt bíróság éppen velem óhajt levelezni… grrr, csak lenne már holnap….
Ma is hólapátolással kezdtem napom:) már majdnem élvezem, csak nagyon bedurrant a kezem:( Délután meg aludtam kb 1 órát. Annyira jólesett:) és még lelkifurdim sem volt, hogy megtettem:))
Pénteken nagy elhatározással elkezdtem a léböjtöt…..nos szombat estére nem voltam túl jól és abba is hagytam. Mérges voltam, mert egy ilyet már végigcsináltam tavaly és azt játszva bírtam. … Lehet, hogy most túl komor az időjárás meg nem is kívántam annyira a vizet ami elengedhetetlen. Na mindegy a lényeg, hogy befuccsolt. Majd nekifutok ismét amikor picit jobb az idő:)
most még dolgozom kicsit aztán tv, vagy olvasás és szundi:)
Jó éjt:)
Nem tudom…
2009 február 20. | Szerző: Pipacs
Nem tudom, hogyan mondjam, írjam, fogalmazzam meg mindazt ami bennem zajlik mostanában….Erőszakosan idetoltam magam a gép elé, hátha, az ami “kijön ” belőlem, könnyít a lelkemen. Hátha sikerül értelmesen gondolkodnom…Hátha sikerül a negatív dolgokat kiűznöm magamból. Úgy érzem teljesen kisiklik a lábam alól a talaj és az életem lassan de biztosan apró darabokra hullik, az álmaimmal és vágyaimmal együtt. Rám nem jellemző módon sokat sírok mostanában és egyszerűen képtelen vagyok pozitívan gondolkodni, pedig az eszem tudja, hogy csak úgy lehet a jóra hangolódni, hogy el is hisszük..
Emiatt egyre inkább azt érzem, hogy a saját negatív gondolkodásom foglya vagyok és minden bekövetkezik amitől rettegek.
Most főként a párkapcsolatomról beszélek. Decemberben valami elveszett, valami megszakadt bennem és elvesztettem a legdrágább kincsem: a bizalmat. Azt a bizalmat amit a páromba, a jövőbe, az életbe fektettem. Talán írtam már, hogy most “tatarozás alatt” van a kapcsolatunk. De ha nekem már nincs hitem??? ilyenkor mi van? Őrülten szeretem, nem tudom szavakba önteni mennyire, talán az a legtalálóbb, ha azt mondom : annyira mint a levegőt ami éltet… Nem vagyok egy mártír típus, egyszerűen szeretem..határtalanul. Most mégis nehéz hinnem és talán azzal, hogy nem vagyok képes túltenni magam ezen még jobban eltaszítom magamtól.
Dióhéjban: mikor visszajöttem a szüleimtől karácsony után, ahova azért mentem (többek között), hogy, ha ő amúgy is rohangál egyik gyerekétől a másikhoz, nekem ne kelljen egyedül lennem, láttam az iwiw-en egy képet amit az egyik volt asszony tett fel és őket ábrázolja. Friss kép, karácsonyi. Nem csókolóznak vagy ilyenek de az a kép nekem nem jót sugall és kettészakadt a szívem amikor megláttam. Ehhez tudni kell azt is, hogy ez a nő, nem tud rólam és ezt már nem tudom elviselni. Valahol próbálom megérteni az indokokat, mert ez a nő mindig mindent megtett azért hogy a gyermekei apját sakkban tartsa. Mindig velük zsarolta, és mindig minden a gyerekeken csapódott le. DE MIKOR lesz vége? Most már úgy érzem tudnia KELL, hogy van más nő az életében lassan 7 éve….tudnia kell, hogy nem képzelhet be magának semmi többet mint azt hogy a gyerekeik közösek. Igen, de jogosan merül fel a kérdés….biztos, hogy nem én vagyok az akit ebben a történetben átvernek??
Ez az amitől az elmúlt 2 hónapban minden nap meghaltam egy kicsit….nem tudok nem gondolni erre a lehetőségre, hiába esküdött meg, hogy semmi okom aggodalom ra ezen a fronton. Amit meg kell javítanunk a kapcsolatunkon annak semmi köze hozzá ( a nőhöz).
Levert vagyok, rosszkedvű, ingerült és egyre kevesebbet mosolygok. nem tudok úgy tenni mintha nem történt volna semmi. Nagyon sokat vagyok egyedűl, túl sokat és talán erről én is tehetek…. mindegy…az a lényeg, hogy nem tudom elképzelni az léletet nélküle, és nem akarom elhinni, hogy 7 év repül az ablakon és dobhatom a szemétbe. nem tudom m it tegyek, nem tudom hogyan hassak elsősorban magamra… és nem tudom ez a helyzet meddig tartható. Ha ő közeledik én harapok, ha ő nem jön megint én vagyok olyan mint a lópokróc…nem tudom….nem tudom.
Jó reggelt!
2009 február 18. | Szerző: Pipacs
Jó reggelt mindenkinek:)
Szeretem a havat, megnyugtató a gyönyörű fehér hótakaró:) DE rá kellett jönnöm, hogy van ennek negatív vonzata is:D Főleg amióta kertes házban lakom. Két napja reggel korábban kelek mint szoktam, hogy lapátolhassak egy kis havat, ugyanis csak az jár a fejemben, hogy Úr Isten mi lesz ha valaki elcsúszik pont a kapu előtt és kitöri a nyakát…. Nos ez volt most már a második reggeli tornám:D Hólapátolás, sózás….szigorúan jódozott tengeri sóval:D:D:D:DD mivel nem volt más itthon:D tehát, egészségesen olvasztom a havat) Tegnap voltam olyan édes, hogy még a szomszéd telke előtt is ellapátoltam a havat, hogy velük se történhessen valami baj.
Tudom ez nem valami magasröptű bejegyzés de leírtam:P mert megtehettem:P és mert tudatni akartam azzal a pár emberrel akiknek a jelek szerint jelentek valamit (mivel nem felejtettek el) hogy itt vagyok:) Csak kicsit elúsztam a munkában…
Szép napot mindenkinek.
u.i még mindig nem változtam semmit:(
Csak őszíntén
2009 február 10. | Szerző: Pipacs
Amikor elindítottam ezt a naplót tele voltam valós és képzelt célokkal, valós vagy képzelt tettvággyal amikből így utóbb elmondhatom nem valósult meg semmi.
Egyszerűen képtelen voltam huzamosan kiszakadni a depresszióból. Minden és mindenki hibás volt, mindent vissza tudtam vezetni valami külső okra/okozóra és néhány gyenge nekifutás után minden maradt a régiben.
Voltam azóta már szinten is meg nagyon mélyen is… Szándékosan nem írtam azt, hogy voltam magasan is, mert ahhoz, hogy oda felérjek túl kell lépnem sok mindenen és korrigálnom kell a hibáimat. Jelen pillanatban elmondhatom, hogy elsősorban én magam vagyok a boldogságom útjában. Nem filozofálni akarok, ez egyszerű tény. Addig amíg nem vagyok képes még ábrándozni sem, úgy, hogy valami rossz ne jöjjön közbe addig a valós életem is csak álca és látszat lesz.
A legfőbb gondom továbbra is önmagamban kerestetik. Az év vége arra volt jó, hogy talán először életemben alaposan végiggondoltam mindent és ez nagyon nehéz volt, nehéz volt szembenézni a magam hibáival úgy hogy ne meneküljek “okok” mögé és ne kapaszkodjam mankóként minden vélt vagy valós sérelembe.
Annak idején egy kedves ismerősöm, hapcivir, ajánlott egy könyvet, nem tudom, hogy említettem-e már ebben a naplóban: Louise L. Hay: Éld az életed. Nagyon jó és nagyon sokat lehet belőle tanulni, főleg az olyanoknak akik nem túlzottan ezoterikus beállítottságuak és sokkal könnyebben hisznek önmaguk akaratában mint egy felsőbbrendű akaratban. Amíg rndszeresen olvastam kezdtem kilábalni a gödörből, pár hónapja abbahagytam és megint ott vagyok ahol voltam. Hiba volt a teljes felépülés előtt letenni. Elő is kell vennem ismét. Mégegyszer köszönet neked hapcivir.
A súlyprobléma még mindig változatlan, de majd most…:) ezen még magam is nevetek, hiszen az elmúlt 4 évben olyan sokszor mondtam már, hogy felidézni sem tudnám. De hinni akarom, hogy most sikerül. Első körben böjtölni fogok hétfőtől legalább 10 napig ennyit az eddigi tapasztalataim alapján simán kibírok, de most kicsit tovább szeretném húzni.
A magánéletem javítás alatt van, megegyeztünk egy őszinte beszélgetés után, hogy mindketten javítunk a hibáinkon. Persze ez ennél hosszabb történet, de erről majd máskor.
Jó éjt.
Cím nélkül
2009 március 9. | Szerző: Pipacs
Jó reggelt:)
Ma is megvolt a reggeli torna, most éppen a mulatós fitneszt csináltam végig, és fura módon kevésnek éreztem… ez csak 30 perc volt az eddig végigdolgozott 40-hez képest és bár megizzadtam, úgy éreztem többre lennék képes. Hm.. ez újdonság.
Ma megmértem magam és majdnem sikító frászt kaptam. Amikor elkezdtem 88,6 voltam, most 88,2. Nem nagy változás, de még mielőtt elkezdtem volna lehúzni magam gondolatban (jól bevált szokásom szerint) felpróbáltam az egyetlen farmerom ami alig begombolható méretre “zsugorodott” és azt kellett tapasztalnom, hogy, bár a mérleg nem mutat nagy változást a farmer begombolhatóvá vált…. Ekkor a szokásos negatív gondolatok helyett inkább arra gondoltam, hogy az izom nehezebb mint a zsír és amióta mozgok azóta nyilván izmosodom is… Így már könnyebb volt szembenézni a mérleggel. Azt viszont megfogadtam, hogy a következő 2 hétben nem állok rá, mert nem biztos, hogy mindig a pozitív gondolataim kerekednek felül.
Más.
Pár napja találkoztam egy ismerős lánnyal aki egy kávézóban dolgozik és ahol én néha elücsörgök egy kávé és egy ásványvíz mellett bámulva az embereket. Beszélgettünk pár szót arról, hogy ki hogy van stb. Valahogy kilyukadtunk a megoldandó problémáknál és amikor én azt mondtam, hogy nekem minden gondom megoldódna, ha lefogynék akkor nagyon furcsán nézett rám. Elgondolkodtam ezen később és el kell ismernem, hogy a mai gondokkal teli világban ez nagyon felszínesen hangozhat annak aki valójában nem ismer. Ma amikor anny ezer más gonddal kell megküzdenünk, amikor sokszor a napi megélhetés is gondot jelent és a biztonságérzetünk régen színt alá süllyedt ez tényleg piti problémának hangozhat és ellenérzéseket válthat ki. Ezért is döntöttem úgy, hogy picit kielemzem vagy, ha úgy tetszik megmagyarázom ezt a gondot. Sok jelzőt lehetne rám aggatni de a felszínes véleményem szerint még sosem illett rám.
Mindig mindent a magam erejéből értem el, nincsenek gazdak szüleim, sem rokonaim, gyerekkorom óta én voltam a problémamegoldó és én voltam az aki szembement a kihívásokkal, nem pedig elkerülte őket. Rá kellett jönnöm, hogy azon felül, hogy tehetlen voltam a hízásommal kapcsolatban és elszőrnyedve szinte láttam ahogy rakódnak rám a kilók (aki nem tudja: kevesebb mint 2 hónap alatt 35 kg), ezen felül abban a pillanatban amikor elkezdtem itthon dolgozni akkor megszünt minden külső inger. Nem vagyok gazdag, nem öltözöm márkás cuccokban DE nincsenek megélhetési gondjaim jelen pillanatban, viszont nem érzem már azt, hogy meg kell küzdenem az élettel, nincsenek kihívások, és a megoldandó feladatok messze nem vesznek annyira igénybe mint a régi problémák. Most amikor azt mondhatnám, hogy többé kevésbé révbe értem, most döntött le a depresszió, most utálom magam a legjobban és most zárkózom be leginkább a saját világomban. Rájöttem, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a nyugalommal. Lehet, hogy ha valaki ezt olvassa most felszisszen “jó dolgában elment ennek is az esze”, és lehet, hogy igaza van, de ettől még a tény tény marad. Azáltal, hogy nem tornyosúlnak a fejem fölött a problémák, azáltal, hogy most nem kell megküzdenem és leküzdenem semmilyen akadály….feleslegesen kérzem magam, nem látom értelmét az életemnek (nem öngyilkos szempontból!!!!!!!!) és ez húz le a mélybe.
Most ezen dolgozom, hogy értékelni tudjam azt amim van és azt amit csinálok, hogy felismerjem szerepem az életemben és újra megtanuljam szeretni önmagam. Ha én sem szeretem magam, hogy várhatnám el, hogy a környezetem szeressen…… Újabban egyre többször hallom “neked meg mi bajod”, “most miért vagy ingerült” “mosolyogj már”, “ezt most miért csinálod? már nem érted a viccet”? És ezek elszomorítanak…..mert szembesítenek azzal, hogy már nyomokban is alig emlékeztetek önmagamra…. Tehát a feladat: el kell hinnem, hogy : okos vagyok, vidám vagyok, szép vagyok és …szeretem magam.
További szép napot mindenkinek.
Oldal ajánlása emailben
X